Péntek  reggel már mindenki izgatottan várta,hogy begördüljön a busz és végre  kezdetét vegye a felejthetetlen  utazásunk Nyíregyházára. Az első megállónk Móricz Zsigmond emlékháza  volt, ahol meghallgattuk életrajzát és megcsodálhattuk tiszacsécsei  otthonát. A csoportkép  elkészitése után újra útnak indultunk, a következő célpontunk pedig a  túristvándi vízimalom volt. Itt elmagyarázták, hogy milyen módón működik  ez a malom, és megismerhettük a történelmét is. A vízimalom mellett egy  tisztás volt, ahol kicsit megpihentünk, beszégettünk. Majd Kölcsey  sirhelyét látogattuk meg, ahol elszavaltuk a Himnuszt és kisebb  megemlékezést tartottunk. 
A már kissé fárasztó délelőtt elteltével  megérkezett a várva várt pillanat: elindult a busz az Észak-Alföld egyik  legjelentősebb városa, Nyíregyháza felé. Még az  utazást is élveztük, hisz énekeltünk, viccelődtünk. A nagyvárosba érve vásárolni  mentünk, aztán pedig a szállásunkat elfoglalni. 22 órakor takarodó  volt, de szinte mindenki hajnalig fent volt ahogy ez lenni szokott egy  osztálykiránduláson. Reggeli  után egy öko-játszóházban ütöttük el az időt, ahol számháborúztunk,  futkároztunk, "labdatengerben fürödtünk''. Délben az állatkertbe indultunk, ahol csoportokra osztva  ''bejártuk a Földet''. Egyszerűen leírhatatlanul jól éreztük  magunkat, mindenféle  állatot láttunk.
Szálláshelyünkre  visszatérve vacsorát kaptunk, aztán a fiúk focimeccset néztek, a  lányok az udvarra kiülve társalogtak. Ezen az éjszakán is sokáig ébren  voltunk, ám az előző napi két órai alvást most négyre növeltük. Vasárnap  reggel kicsi fájdalommal összepakoltuk csomagjaink, hisz el kellett  hagynunk a szállást. Ám mégis pozitívak voltunk, hisz még nem ért véget  utazásunk: Sárospatakra mentünk. Itt a Református Gimnáziumot és annak  bentlakását néztük meg, amit csak egy szóval  tudok jellemezni: elképesztő. Nagyon szinvonalas iskola, Magyarország egyik legjobb, legfelszereltebb és legszigorúbb iskolája. A  könyvtárról már nem is beszélve, ami több mint fél millió könnyvvel  rendelkezik.  Miután megcsodáltuk az említetteket, a sárospataki várba siettünk. A  kilátás egyszerűen fantasztikus volt, főleg így, őszi színekben pompázva.
A várlátogatás után egy óra szabadfoglalkozás volt, amikor az osztályunk legnagyobb része a közeli parkba sétált, ami szintén az ősz szineitől fénylett. A késő délutáni órákban hazaindultunk. Mindenki kimerült volt, de mégis boldog, hisz egy ilyen csodás hétvégét éltünk át.
